AMIT KAPTUNK ÉS AMIT TOVÁBB ADUNK

A Hortobágy és a Tisza-tó generációkon átívelő ízei 7 fogásos menüsorban.

Nemzedékek alatt érik meg egy-egy családtörténet. Aki ma felnőtt, az két generációval előbb élt nagyszülei és szülei és két, soron következő generáció, a gyermekei és unokái életében vállal szerepet. Ez akár 100-150 év is lehet, ami mégis átfogja ezt az időszakot, az a családon belül megmaradt szokások, hagyományok, történetek, amelyek természetesen minden generációban új keretet kapnak, újraértelmeződnek és változnak. Változik a környezetünk, a technológiánk, az ízlésünk és végül mi ezt az átdolgozott örökséget adjuk tovább örökül a gyerekeinknek. Az örökség egy hosszú történet arról, amit kaptunk és amit továbbadunk.

A Mariskában történeteket mesélünk, gasztrotörténeteket. Nagyszüleink, szüleink receptjeit, kedvenceit, szokásait meséljük el a ma és a jövő generációjának. Beolvasztjuk az ezerfelé ágazó családfa erdélyi, sváb, német, tót, hansági és alföldi ízvilágát, a helyi alapanyagokat, rég elfeledett recepteket, hozzávalókat. Összehozzuk a régit az újjal, a 100 éves gondolatot a modern étkezési kultúrával, a hagyományokat az XYZ generáció kulináris elvárásaival.

Kortalan ételek, amelyekben az egy asztalhoz ülő generációk egyaránt megtalálják a régi ízeket és az új technológiákat, a ritkán előkerülő alapanyagokat és a “kifinomult tökéletlenséget”

A Mariska étterem Tiszafüred ÖRÖKSÉG menüsora részben a helyiek története, a térség kultúrájának és gasztronómiájának története, a helyi alapanyagok, specialitások előtérbe helyezése, a termelők és kézművesek munkájának bemutatása. 

A “tiszai tok”, a kecsege és a hortobágyi marha éppúgy szerepet kap a 7 fogásos menüsorban, mint a kunsági vadrizs, a vadon termett gyógynövények és termések betakarításával és feldolgozásával foglalkozó helyi kis manufaktúra, a legelők és árterek szezonális gombái, amit természetesen a házi gombászunk szed mindig frissen! A juhok között kapirgáló kakas és a kivételesen izgalmas ízvilágú kecsketej vagy az író, orda is megjelenik egy-egy fogásban.

Büszkén tesszük asztalra a helyi népművészet gondos munkával készült egyedi alkotásait, a fazekassággal harmadik generáció óta foglalkozó Szűcs család kerámia tájait, vagy a helyi gyékény- és kosárfonást felidéző kiegészítőket.

Fontos szerepet kapnak a “családi ezüstünk” részét képező tárgyaink a terített asztalon és környezetükben.

A DEGUSZTÁCIÓS MENÜ CSAK MEGHATÁROZOTT NAPOKON ELÉRHETŐ 18.30-AS ÉRKEZÉSSEL

8 FŐS, ILLETVE KISEBB ASZTALTÁRSASÁGOKAT VAN MÓDUNKBAN FOGADNI.

A DEGUSZTÁCIÓS MENÜ KIZÁRÓLAG AZ EGÉSZ ASZTALTÁRSASÁG RENDELÉSE ESETÉN LEHETSÉGES.

ALLERGIA PROBLÉMÁT VAGY ÉTEL INTOLERANCIÁT CSAK ELŐZETES EGYEZTETÉS ESETÉN TUDUNK KEZELNI (KORLÁTOZOTTAN)

4 FŐ FELETTI TÁRSASÁGOK ESETÉN, KÜLÖN FIZETÉSI IGÉNYÜKET, KÉRJÜK, ELŐRE JELEZZÉK.

A SZÁMLA VÉGÖSSZEGÉHEZ 10% SZERVÍZDÍJAT SZÁMOLUNK FEL.

Szeretjük a környék termelőit, állattartóit és igyekszünk velük olyan kapcsolatot kialakítani, amivel segítjük a munkájukat. A nagyüzemi állattartó telepek helyett azokat a kistermelőket, őstermelőket keressük meg, akik “háztájiban”, azaz a hagyományoshoz legközelebb álló gazdálkodási formában tartják állataikat. A legfontosabb, hogy a gazda és állat kapcsolata közvetlen legyen, mert a boldog, stresszmentes szabadtartás, a gazda közelsége, “hangja” az állatok viselkedését meghatározza és így hatással van természetes gyarapodó képességükre, húsuk, tojásuk minőségére. Dédszüleink dédelgetett baromfiudvara, néven szólított malaca, kézből etetett borja jut eszünkbe ilyenkor.

“Helyiek” szeretnénk maradni, szeretnénk minél több helyben termett alapanyagot bemutatni. A Mariska étlap mindig fog tartalmazni olyan fogásokat, amelyek a régió hagyományos ételeire épülnek és a helyi termelők szezonális portékáit

A környék haléttermeitől eltérően mi nem az 1900-as évek elején Szegeden kialakult „paszírozós” verziót készítjük, hanem a Tiszafüred környékén egészen a XX. század második feléig vízpartokon és otthon főzött „bográcsos” verziót, amely nagyban hasonlít a dunai (avagy bajaiként ismert) verzióra.

Testesebb, mint a dunai, de nem olyan sűrű, mint a szegedi és nincs „alja”.

A 3 legfontosabb alkotóelem = kiváló minőség:

Hal: helyi halgazdaságból válogatva  (Tiszai halászat megszűnt)

Paprika: délvidék két legjobb termelőjétől Hagyma: öreg hagyma még tavalyról.

A halászlé mellett több olyan receptünk is van, amely a megszokottól eltérő, hagyományosabb elkészítési módot kíván. Ez olykor meglepő íz-textúra kombinációkat eredményez.

Keressük a hagyományos készítési módokat, a tisztább, lassabb főzési és sütési tapasztalatokat. Nem rohanunk, csak jót szeretnénk enni mi is. Gyűjtöttünk rengeteg régi receptúrát és beszélgettünk idősekkel, hogy megértsük miért voltak mások az ízek régen, mint ma.

Ami nálunk új, az sokszor elég régi, csak elfeledett, divatjamúlt és alulértékelt. Igyekszünk sok ilyen régi-új fogást, készítési módot az étlapon tartani és megismertetni mindenkivel.

Jó étvágyat!